Lowetinszky János József (1866. január 8., Pest - 1935. június 10., Budapest): kommunikációtörténeti fenomén, naplóíró, blogger.
Morva/cseh (illetve állítása szerint részben lengyel) származású - és sokáig osztrák állampolgárságú - önérzetes magyar nacionalista, antiszemita, szocialista, vallásos kispolgár. Tekintve, hogy az ő életéről és világáról szól a blog, részletesebb bemutatása helyett álljon itt inkább egy 1920-as évek elején írt önjellemzés:
„Személyemet illető jellemzésül felhozom, hogy dolgoztam mint egy kuli, de éltem mint egy grandsigneur, sohasem sajnáltam a pénzt semmire sem, segítettem, akin tudtam, nemcsak tanáccsal, de kaláccsal is. Szerettem a jót étel[ben], ital[ban] és dohányban. Igyekeztem megtalálni minden rossznak jó oldalát, s így életem, a nagyobb s átúszott sorscsapásoktól eltekintve, eléggé harmonikusan folyt le, s azt mondom, ha ma újból kezdhetném, újból így élném le ezt a részünkre szabott rövid időt. Nagy chauvinista voltam, de a háborús és különösen az utána következő évek kiábrándítottak, látva azt, hogy az emberiség soha sem a közös, hanem mindig az önös czélok elérhetéséért küzd többé-kevésbé tisztességes eszközökkel. És ettől megundorodtam, mert megtanultam ismerni az emberben az állatot, különbben és rosszabbul, mint az Zola „Bête humain”-jában ecseteli. Most már egyedül az emlékeimben dúskálódom. Gyermekkorom óta fő szórakozásom a könyv volt, ma is az, és ameddig szemem és eszem bírja, az is marad. Egyebekben mondják el bolondságaimat azok, akik ismerik, van ebből is jókora halommal. Szememre vetették egész életemben, hogy erőszakos és nyers vagyok. De sohasem érték fel ésszel azt a régi igazságot, hogy a diónak kemény ugyan a héja, de kellemes és jó a magva.”
Utolsó kommentek